ADY ENDRE: A HORTOBÁGY POÉTÁJA

Nekem, személy szerint, nem igazán tetszik, hogy a bambaság szimbólumát Ady a hortobágyi pásztorokban találandja fel. Mert okos emberek voltak ám azok a pásztorok, mégha nem is voltak poéták. Egy poéta kétségkívül nehéz helyzetben van a Hortobágyon, ám ugyanez fordítva is igaz: mit szóljon az a fiatal, tehetséges, ambíciózus, marhapásztorkodáshoz kedvet érző derék magyar és európai fiatalember, aki kénytelenségből Pesten, flaszterközeli utcákban lakik, s miközben ránéz egy rohanó pesti emberre, eszébe jut egy bömbölő marhacsorda?

ADY ENDRE: A MAGYAR UGARON

Mindig az jut eszembe: ha Ady Endre AZT a Magyartországot, nem is Magyarországot, inkább: a Monarchia egyre szebben polgárosodó magyarabbik felét akkor így látta, Ugarnak látta, elvadult földnek látta- mit szólna a mostani, 21. századi Magyarországhoz? Szerintem elképedne a különbség láttán, és azt hiszem, lenne egy két dübörgő szava a globális fogyasztói társadalomról is. Azt hiszem. Adynál soha nem tudni...

JÓZSEF ATTILA: HOLT VIDÉK

Ez a vers a 20.századi magyar tájköltészet legkiválóbb alkotása. A holt vidék, a Petőfi által még olyannyira istenített alföldi magyar falu, mára már lepusztult, az emberek feladták évszázados külzdelmüket, beletörődtek a megváltozhatatlanba: a Természet elnyomó erejébe, az "uraság" elnyomó szavába- jogába. Idilltől mentes ábrázolása ez egy kiábrándult, talán erőszakkal is változásra szoruló, sokszor gyáva, sokszor szellemileg tunya társadalomnak. Tükör.

NAGY LÁSZLÓ: GYÁSZOM A SZÍNÉSZKIRÁLYÉRT

Latinovits Zoltán tényleg Király volt, nem állítom, hogy beszédtechnikai kurzust tarthatna a Színműv. Egyetemen, de azért uralkodott ő mindenen, még azon is, akin nem kellett volna. Ennek a versnek az a része a leginkább szívbemarkoló, mikor a hófehér nyári ruháról esik szó.
Pár év múlva Nagy Lászlót gyászolták.
Ő is egy király volt. Egy balsorsú, végzet-áldotta költő-király.

PETŐFI SÁNDOR: A NÉP NEVÉBEN

Ez a vers, bizony, tiszta aktuálpolitika. Az érdekegyesítés kossuthi koncepciójának poétikai leképezése. Forradalmi hangvételű vers arról, hogy ne legyen forradalom. Petőfi, a negyvennyolcas események egyik szimbolikus alakja ekkor, 1846-ban még óv a forradalomtól, s azt látja: a nemességen múlik minden. Azon a nemességen, mellyel már egyértelműen szemben áll a Nép, azon a nemeségen, mely ekkora már elveszítette történelmi létjogosultságát. Petőfi egyoldalúan szemléli a dolgokat, mint az oly sok versében megesik, ám az Idő távlatából szemlélve igaza van. Nagyon is igaza.

Oldal: Szépirodalom: versek
Könyvekről-röviden - © 2008 - 2024 - bibliothek.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat